A versenyautók egyre inkább a hybrid technológiák felé mennek el, de ezeknek is van egy hátránya, mégpedig a súlyuk. Persze jól be vannak illesztve a szabályzatba, de az üzenet egyértelmű. Minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló energiát, minél kevesebbet kidobni az ablakon. Van azonban más lehetőség is, például a bioüzemanyagok, amik fejlesztésére a legjobb platform kétségtelenül a motorsport.
A bioüzemanyag a definíció szerint olyan üzemanyag, amit nemrég elhullott szerves anyagokból állítanak elő (mint például a biomassza). 3 csoportba lehet osztani ezeket. Az első generáció az, amit az élelmiszeripar felhasznál, például cukor vagy a keményítő. A második generációba olyan növényi részek tartoznak, amik nem kellenek az élelmiszeriparba, például a hulladék biomassza. A harmadik generáció pedig legegyszerűbben úgy írható le, mint az algák, amikből egyből olajat préselnek. Mint hogy az autós világban van dízel és benzines, itt megtalálhatóak ezekkel "egyenértékű" anyagok, például a biodízel, illetve különböző összetételű etanol, metanol és benzinek.
A bioüzemanyagok nem számítanak nagy újdonságnak. Már az 1900-as évek elején is foglalkoztak velük, aztán elővették 1970 körül, majd 2006-ban újra. A probléma az volt, hogy például az USA-ban a kukorica 40%-ban bioüzemanyagként került felhasználásra, ami felverte az élelmiszerárakat, és a közvéleménynek ez nagyon nem tetszett. Mindazonáltal vannak olyan kormányok is (mint Németország), akik törvénybe foglalták, hogy a közlekedés 10%-ának megújulú energiaforrásból kell származnia, aminek bizony a jó része bioüzemanyag.
A bioüzemanyagok előállításának három fő elve van. Nap kell, víz (akár szennyezett is) és tér. 2009-ben olyan bio-organizmusokat terveztek katalizátorként, amikkel jóval optimálisabban lehet bioüzemanyagot előállítani. Mivel ezeket egyesével tervezték más-más célokra, így széles körben alkalmazhatóak.
Nézzük a folyamatot magát. Egy körülbelül 1000 hektáros területen van az ún. SolarConverter. Ez különböző modulokból áll, amikben ott vannak a katalizátorok, a kezeletlen víz illetve mikrotápanyagok. A fel nem használt, illetve hulladék szén-dioxidot bepumpálják ezekbe a modulokba, amivel "üvegházhatást" hoznak létre, így növelve a napfény erejét. A katalizátorok 1 hétig csak szaporodnak és növekednek. Van bennük egy biológiai kapcsoló, ami 1 hét után nem engedi őket tovább nőni. Így nem kell a növekedésre energiát fordítaniuk, 8 hétig csak azzal vannak elfoglalva a továbbiakban, hogy a napfény energiáját beépítség a folyékony közegbe, közel 100%-os hatásfokkal. Ezt a folyadékot aztán leszűrik, majd szétválasztják, míg a modulokat öblítik és újra feltöltik.
Amihez a természetnek évmilliók és hatalmas területek kellettek, azt a Joule Limited biokémikusai elvégzik pár ezer hektáron kb. 4 hét alatt. A Joule azt állítja, hogy 10.000 hektáron képesek lennének 50 millió hordónyi üzemanyagot termelni. Ez nagyjából egy közepes méretű olajmező hozadéka. 10.000 sportpályányi terület nem kevés, ezért olyan helyen kéne megvalósítani, ami napos, és nem veszélyezteti az élelmiszeripart sem. Például egy sivatagban. Állításuk szerint az USA sivatagi területeinek 5%-án képesek előállítani az egész USA közlekedési üzemanyagának mennyiségét.
A kémiai folyamatok hatékonyságát tanusítja az is, hogy összevetették a fosszilis nyersolaj árával, és bizony megverte. A Joule Sunflow-E hordónkénti ára 50 amerikai dollár, míg a nyersolaj hordónkénti ára 65 amerikai dollár, ami a legalacsonyabb 2009 májusa óta.
Folytatjuk...
Forrás: RacecarEngineering
