Az 1989-es szezonra Erich Zakowski felbérelt két tapasztalt mérnököt, hogy építsenek neki egy Formula-1-es autót. A főnök a tapasztalt osztrák, Gustav Brunner volt, akit a kompozit szakértő Nino Frisson segített. Az eredmény a Zakspeed 891 lett, ami egy igen hagyományos versenyautónak nevezhető, mivel forradalmi áttörés nem volt rajta. A feltöltéses motorokat betiltották a szezon elején, így a Yamaha egy V8-as egysége került beépítésre a 891-be.

Bernd Schneider már az előző szezonban is itt versenyzett, őt megtartották, mellé Aguri Suzuki érkezett a Yamaha hathatós közbenjárásával. Bár a Zakspeed 891 elég jónak és ütőképesnek nézett ki elsőre, valójában teljes kudarc lett a projekt. Schneider volt a tehetségesebb pilóta, de a 16 próbálkozásból mindössze 2 alkalommal sikerült kvalifikálnia magát, de egyik versenyen sem tudott célba érni. Suzuki egy versenyen sem tudott elindulni. 1989 augusztusában a West bejelentette, hogy nem támogatja tovább a csapatot, majd nem sokkal később a főtervező Brunner is kilépett.