A Lancia emblémája alatt a Fiat csoport volt az első nagy cég, akik megpróbáltak sikereket elérni a C csoportban. Bár nagyon gyors volt, az Abarth fejlesztésű, Ferrari motoros LC2 nem bizonyult méltó ellenfélnek a Porsche autóival szemben. Az 1990-es drasztikus szabályváltozások inspirálták a Fiat-ot, hogy fontolja meg a visszatérést a sportautó versenybe.
Mivel a Lancia teljes mértékben a rallyra fókuszált, a Ferrari pedig természetesen a Formula-1-re, így az Alfa Romeo maradt. Az Alfa Romeo utoljára akkor ért el valamit autósportban, amikor még a Tipo 33-ak versenyeztek a Group 6-ban az 1970-es években.
Az új C csoportos autó futóművének fejlesztését megint az Abarthra bízták, míg a dizájnért Giuseppe Petrotta volt a felelős, akihez csatlakozott Osella Abarth. A végeredmény egy hagyományos prototípus lett, először fedett hátsó kerekekkel. Hogy az Alfa Romeo arculatát képviseljék, a már ismert rács és embléma felkerült az orr részre.
A legjelentősebb változás az átállás volt a 3.5 literes szívómotorokra. Ez gyakorlatilag a mai Formula-1-es motorok elődje volt. Valójában az első V10-es egység a Formula-1-re készült és kb. 600 lóerőt teljesített. Az Alfa ragaszkodott hozzá, hogy a V10-es egységet használják. A képen lévő autóban a Ferrari hengerenkénti 5 szelepes V12-ese van már, ami jóval újabb és fejlettebb volt mint az Alfáé. Akkor melyikkel is versenyeztek? Egyikkel sem. A projekt soha nem hagyta el a fejlesztési fázist. Az autó valamikor 1990-ben épülhetett meg, de még nem volt rá jellemző a bonyolult hátsó szárnyszerkezet. 1991-ben folytak tárgyalások a Momo Corporation vezetőjével, Gianpiero Morettivel. Úgy tűnt, hogy el tud inulni versenyen az Alfa, de végül nem lett belőle semmi.
Sok rejtély és homály övezi körül az autót. A "halva született" versenyautó jelenleg az Alfa Romeo Museo Storicoban látható. Jeleit sem mutatja a használatnak. A nagyérdemű a 2010-es Goodwood fesztiválon láthatta először (és talán utoljára) gurulni az SE 048SP-t, ahol az Alfa a 100. évfordulóját ünnepelte.
