A rallyban a B csoportot törölték 1986 végén. A többszörös bajnok Peugeot 205 T16 a Dakaron illetve a Pikes Peak hegyifelfutón folytatta tovább. A Jean Todt által irányított Peugeot Sport előtt több lehetőség is nyílt. Vagy terveznek egy A csoportos rally autót, és folytatják a rally világbajnokságot, vagy nyitnak a sportautóversenyzés felé. Persze az utóbbira esett a választás, mivel az új szabályoknak köszönhetően minden gyártónak az alapoktól kellett új autót építenie, és így a Peugeot sem került lépéshátrányba.
Mivel a Peugeot soha nem nyert addig Le Mans-ban, úgy döntöttek, hogy megpróbálják, és vele együtt a sportautó világbajnokságot is. Építettek egy V10-es, dupla vezérműtengelyes, hengerenként négy szeleppel ellátott blokkot, ami az első 80 fokos hengerszögű blokk volt a történelemben. A vázat a Dassault Aerospace gyártotta, és egy hatsebességű váltó is beépítésre került. A technika egyébként nagyban hasonlított a kortárs Formula-1-es autók felépítésére, csak ez kétüléses volt.
1990-ben, mintegy két évvel a program bejelentése után bemutatkozott a 905-ös. Az 1990-es bajnokság utolsó fordulójában rajthoz is állt, a volánnál Jean-Pierre Jabouille és Keke Rosberg ült. Sajnos nem jól sikerült a debütálás, 22 kör után megadta magát az üzemanyag-szivattyú. 1991-ben Suzuka-ban összejött egy győzelem, de Le Mans-ban ismét előjött a megbízhatatlanság. Az időmérőn villámgyorsak voltak, és az első sorból várták a versenyt. Ennek ellenére az utolsó Peugeot is kiesett a 68. körben.
Az 1991-es szezonra a Peugeot kifejlesztette az erősen módosított 905 "Evolution 1 Bis"-t. Az önhordó vázon kívül szinte semmi más nem maradt érintetlen. Eltűntek az utcai autókra hajazó elemek, egy hatalmas hátsó szárnyat kapott, és az első és a hátsó szárny immár külön-külön is állítható volt. A motor további 20 lóerőt tudott kipréselni magából. A nürburgringi futam nem sikerült túl jól, de a suzukai és mexikói versenyen kettős győzelmet aratott a Peugeot. A bajnokság végén a 2. lett a Jaguar mögött, de megelőzte a címvédő Sauber Mercedes autóit.
1991 végén a Peugeot nagy riválisai visszavonultak. A Jaguar XJR-14-es Mazda MXR-01 néven versenyzett, de a Judd V10-es blokkja helyett V8-as Cosworth motor dolgozott bennük. A szabályok ismét változtak, és az olyan autók mint a Porsche 962 vagy a Jaguar XJR-12 már nem indulhattak. A Peugeot egyetlen ellenfele a Toyota TS010 maradt, ami megnyerte a monzai nyitófutamot, de az azt követő öt versenyt a Peugeot nyerte. Le Mans-ban is a Peugeot nyert, de mindössze 30 autó sorakozott fel a rajtrácson, ami rekordkevésnek számított a háború utáni időszakban. Persze a bajnokságot a Peugeot nyerte, toronymagasan a Toyota és a Mazda előtt. 1993 volt az első év 40 év után, hogy nem indult sportautó világbajnokság. Persze az FIA örülhetett, hiszen újra a Formula-1 került a középpontba.
Még a szezon törlésének bejelentése előtt a Peugeot elkezdte kifejleszteni az Evo 2-es autót. Inkább aerodinamikai fejlesztések voltak ezek, az új autó a Supercopter becenévre hallgatott. Leginkább úgy lehetne leírni, mint egy Formula-1-es autó sárvédőkkel. Bár soha nem indult versenyen, kétségtelenül inspiráló hatással volt az 1990-es évek mérnökeire. Bár bajnokság nem volt, Le Mans volt, ahol hármas győzelmet ért el a Peugeot, megkoronázva ezzel sportautós történelmüket. Persze 1994-ben ők is inkább az F1-re fókuszáltak, és a McLaren motorszállítói lettek.
