Miután sikeresen meghódította a Formula-1-et, a BMW úgy döntött az 1980-as évek közepén, hogy visszatér a jó öreg túraautózáshoz. Azonban a már meglévő modell helyett egy új, erősebb változatot álmodtak meg az akkor nemrégiben bevezetett E30-hoz. Abban az időszakban a népszerű európai és német túraautó bajnokságok A csoportos szabályai kikötötték, hogy a homologizációhoz legalább 5000 darabot le kell gyártani az autóból 12 hónap alatt. Így a BMW-nek nem csupán egy versenyautót kellett építenie, de az utcára is alkalmasnak kellett varázsolnia.
Bár a BMW népszerű volt a turbós motorok terén, mégis úgy döntöttek, hogy nem alkalmazzák ezt az új M3-as egységen. Ennek fő oka az volt, hogy nem lett volna praktikus egy új motort tervezni a mindennapi használatra. Akkor az utcai E30-as csúcsa a 2.5 literes, soros, 6 hengeres motor volt, de ez túl hosszú volt és túl nehéz. Ehelyett úgy döntöttek, hogy egy új, soros, 4 hengeres egységet terveznek, ami könnyebben képes felpörögni, mint a 6 hengeres.
Mivel 14 nap alatt tervezték meg, nem volt meglepő, hogy az új "S14" névre keresztelt egység már meglévő elemekből lett összedobva. Úgy is mondhatnánk, hogy az M1 motorjából levágva 2 henger. A motor a 320-asban volt megtalálható, feldobva rá egy DOHC vezérlésű, 16 szelepes hengerfej. Az utcai verzió egy király 200 lóerőt tudott kisajtolni, a versenyverzió minimum 300-at 8000-es fordulatnál. Az M3 bevezetése után röviddel felkerült rá a katalizátor, ami 5 lóerőt elvett a teljesítményből.
Az 5 sebességes Getrang váltó mellett erősen átdolgozták az alvázat is. A versenyautót szem előtt tartva, az M3 futóműve a lehető legpuritánabb lett, így mindössze 1200 kilogrammot nyomott a mérlegen. A felfüggesztés és a fékek módosításának köszönhetően az utcai autó közel volt a versenyautó irányíthatóságához. Külsőleg is megkülönböztethető az M3-as a szelídebb modellektől. Nagyobbak a kerékjárati ívek, mások az első légterelő elemek, kapott egy viszonylag nagy hátsó szárnyat, valamit elöl és hátul is egy kis M3 embléma díszeleg.
Az E30 M3-at először 1985 őszén láthatta a közönség a frankfurti autószalonon. A magas ára ellenére azonnali siker lett. Az 5000 helyett 15.000 darabot gyártottak 1990 októberéig, amikor is leálltak a gyártásával. 500 autó készül Evolution jelzéssel, ami a megerősített alkatrészeket jelentette. A kabrió változatból 786 példány került legyártásra.
Tovább növelte az M3 értékét a versenypályákon mutatott teljesítmény. Az 1980-as évek vége felé számos európai túraautó trófeát nyertek, köztük a DTM bajnokságot 1987-ben, valamint 1989-ben, amikor is egy nagyon szoros küzdelemben verték meg a Mercedes-Benz és a Ford modelljeit. Ezen felül jöttek a rally sikerek még, 1987-ben például a Korzika Rally-t is egy M3 nyerte. Erre tett még rá egy lapáttal OlafManthey csapata, akik egy-két győzelmet besöpörtek még a nürburgringi 24 órás versenyeken.
