A Nissan 1983-ban csatlakozott először a C-csoporthoz, mint motorszállító. A négyhengeres, turbófeltöltős egység egy March vázba került be, és bár nem volt igazán sikeres, a Nissan-nak felkeltette az érdeklődését, így 1985-ben megalakult a Nissan Motorsport, vagy ha úgy tetszik, a Nismo. Számos új March vázra adtak le megrendelést, és beledobták a V6-os motort, amit már az Egyesült Államokban használtak egy ideje.

1986-ra egy teljesen új váz építését kérték. Meg is kapták, alumínium önhordó, méhsejtes maggal. A fő eltérés azonban az volt, hogy a radiátorok oldalra voltak elhelyezve, ami egy sokkal tisztább aerodinamikát nyújtott.

4 darab vázat és váltót hajóztattak Japánba, hogy véglegesítsék az autókat a Nismo főhadiszállásán. A V6-os egységek már ott voltak, amiket az előző évben már használtak a tengerentúlon. Az IMSA GTP szabályzata megkövetelte, hogy a motornak az utcai egységen kell alapulnia. A C-csoportban azonban nem volt ilyen kikötés. A legfőbb változás, hogy az öntöttvas blokkot alumíniumra cserélték, illetve 1 helyett 2 Garret turbóval látták el. A 3 literes, V6-os így könnyedén kipréselt magából 1000 lóerőt, de a versenyeken csak 700 lóerővel használták.

Miután a March beöltöztette az autót az új karosszériába, megkapta a Nissan R86V márkajelzést. Az első R86V Suzuka-ban debütált, de a startig nem jutott el, mivel az edzésen kigyulladt. Ezt elküldték Le Mans-ba, mellette egy régebbi March 85G indult. A csapatban a brit és a japán pilóták között már a kezdetektől széthúzás volt, így csak egy gyenge 16. hely jött össze. Miután visszajött és csatlakozott a másik három R86V mellé, már mentek is Fuji-ba az 1000 km-esre. Csupán két autó ért célba az elég alantas 10. és 11. helyen.

A gyenge 1986-os szezon után rendíthetetlenül folytatták. 1987-re egy teljesen új motort építettek, ami szintén 3 literes volt, de már V8-as. Az elsődleges szempont a jobb teljesítmény és a jobb fogyasztás volt. A March egy exkluzív szerződést kapott egy új váz építésére, a 87G-re. A motor két IHI turbóval lett felvértezve. Az új gép a Nissan R87E kódnevet kapta.

Ekkor a Nissan úgy döntött, nem szórakoznak minden versenyen, kettő jöhet csak szóba, Le Mans és Fuji. A fuji-i 500 km-es távon elindult a 87E, de motorprobléma miatt kiállni kényszerült. Le Mans-ba két 87E ment el, illetve egy privát kézben lévő 86V. A két újdonság jócskán lemaradt a vezető autóktól, majd kiállni kényszerültek. A 86V is feladta a küzdelmet még a verseny első fázisában. Japánban még elindultak néhány versenyen, a 87E egy 6. helyet tudott összehozni, míg a régi 86V egy dícséretes 4. pozíciót.

A gyenge teljesítményért a motorokat hibáztatták, és visszaküldék a Nismo mérnökeit a rajzasztalhoz. A főtengelyt módosították elsősorban, így az új motor már 750 lóerőt tudott versenykörülmények között. Nem rendeltek új kádakat a March-től, így szép csendesen megszűnt a kapcsolat a két cég között. Elővettek két régebbi vázat (86G és 87G), majd átalakították, hogy belemenjen az új egység. A Nismo fejlesztett új karosszériatestet is a szélcsatornában, így ez volt az első alkalom, hogy aerodinamikai fejlesztéseket végzett a Nismo. Az új versenygépet emlegetik R88C néven.

Úgy tűnt, tanultak a hibáikból, és Le Mans előtt több versenyen is elindultak. De az eredmények megint nem voltak túl biztatóak. Le Mans-ra két R88C érkezett, illetve két régebbi autó még V6-os motorral. Három évvel a program kezdete után még mindig le voltak maradva a Porsche és a Jaguar autóitól. A megbízhatóság nagyon gyenge volt, ráadásul csak az egyik R88C ért célba, 50 kör hátránnyal. A japán bajnokságban az egyik R88C-nek sikerült dobogón végeznie, de ez nagyon sovány vigasz volt.

A drasztikus szabályváltozások miatt már minden minden versenyen el kellett indulniuk 1989-ben. Az új szénszálas vázat immár a Lola készítette, és egy új V8-as erőforrást is kidolgoztak, ami a legerősebb volt a mezőnyben. 1990-ben összejött egy pole pozíció a 24 óráson, de a megbízhatóság még mindig halovány volt, nem is tudták befejezni a versenyt. 3-4 év alatt rengeteg pénzt ölt a Nissan a sportautóversenyzésbe, szinte eredménytelenül.